élményekkel gazdagon....

https://index.hu/kulfold/2013/04/15/atstartolt_a_budapest-dublin_jarat_irorszagban/

….ezt írták a firkászok….

….elmondom az igazságot….ami tulajdonképpen szinte ua, mint fent…

Ott voltam….ott hát….

17h15m….Budapest….csodás napsütés, meleg….

Felszállok a gépre, a folyosó mellé ülök. Mellettem 2 fiatal csaj….

Előttünk egy fiatal csoport, nem magyarok, írek. Jól érzik magukat. Nevetgélnek, hangoskodnak. Nem baj, fiatalok, mi is ezt csináltuk, amikor táboroztunk, osztálykirándultunk…

Vittem csuda jó könyvet, azt olvastam, elvoltam….felhők felett, ragyogó napsütés….telik az idő, kezdünk ereszkedni….átmegyünk a vattacukor rétegen, kicsit zötyögünk….alattunk viszont nem vattacukor, hanem sötét, haragos, fekete felhők….nanáááá, Írország….bár meg kell, hogy mondjam, én sok-sok napfényes napot éltem meg ez alatt a röpke 2 hónap alatt itt.

No, tehát ereszkedünk, át a felhőkön, ismét zötyögünk, ez kicsit rázósabb, mint a vattacukor, de hát ez van, nincs vész, ezt ismerjük…átmegyünk, oszt minden rendben is van….

Nem úgy…meglátom a földet, már egészen baráti a magasság, pár perc és lent vagyunk….

No, de….jobbra dől és balra dől (tücsök koma hegedől…) no, no! Ez kissé kellemetlen volt….majd egy hullámvasút jelenség következik, ilyeneket csinált Papa amikor kicsik voltunk a kocsiban, amikor dombra fel-, és dombról lementünk….akkor élveztük….most meglepett…. Elkezdtem gondolkodni, ez vajon egy kisebbfajta zuhanás volt? A mellettem lévő csaj ijedten rám néz, én küldök felé egy olyan Madagaszkáros Melman féle mosolyt: „nem mosolygok, pukizok” magamban pedig: jajjjmán, mit túlozok én, csak egy nagyobbat süllyedünk….de ezek a cifrázások még sokszor előfordulnak….és egyre közelebb vagyunk a földhöz….zuhan, jobbra dől és balra dől….a fiatalok élvezik, némelyik úgy tesz, mint a hullámvasúton, sikoltozva élvezi, miközben mindkét karját égnek emeli….én speciel mindkét kezemmel kitámasztottam az előttem lévő ülését….és azon gondolkodtam, hogy:

1., nem volt T betű a repülőn (L sem, ahogy itt jelzik)

2., tudja e a pilóta, hogy egy amatőr vezeti a gépet

3., kb. mennyi az a magasság, ahonnan odavágódva túléljük még

4., mögöttem 3 kisfiú ül, tehát túl kell, hogy éljük

5., ha még egy ilyen jobbra dől és balra dől lesz, leszakad a szárnyunk, mert már súrolja a földet….

6., vajon, ha baj van, mindenki menti e az életét, vagy a gyerekeket mentik először (mert a beszálláskor tiprás van, gyerekeknek sem kedveznek az emberek....)

….közben vetek néhány pillantás a vészhelyzetre való tájékoztató lapra…remek, lent vagyunk, csak zökkennénk már….

Mindezek másodpercek alatt mentek végig a fejemben, és akkor éreztem, hogy felbőg a hajtómű, belepréselődök az ülésembe és emelkedünk, újra felhők jönnek….

A repülőben síri csend, már a fiatalok is meg vannak szeppenve, és már én is kezdek aggódni, és akkor G-re gondolok, aki éppen a mai ebédnél ecsetelgette, hogy de szeretne egy happy end-el záródó zuhanást átélni….vajon ha itt lenne, hogyan élné meg? Örülne? Vagy aggódna?....kinézek az ablakon, alattunk a tenger fodrozódó hullámai, na ne viccelődjünk már, víziszonyom van, ebbe én nem akarok beleesni….

És akkor végre megszólal a kapitány, erős szelet kaptunk, nem sikerült a leszállás, megpróbáljuk másodszorra is….nincs ok aggodalomra, van elég üzemanyag….

Jaja, gondolom, nincs ok aggodalomra fent még senki nem maradt….

Mi sem….hasonló körülmények között, de végül is csak leszálltunk, minden probléma nélkül….én még egy ideig azért remegtem.

Persze, hogy bszrtam! De szerintem nem volt akkora baj, mint amekkora hír ez volt. Sima volt minden a körülményekhez képest. Nem volt életveszély, semmi….visszatérve a cikkhez, a közelemben nem láttam senkit sírni, valaki ordenálé módon hányt, az igaz, de egyebekben csend honolt….síri csend….:-D

Egy dolog volt ami nagyon elgondolkoztatott, de ehhez én nem értek, lehet, hogy ez a szabály, a második landolásnál egy férfi felállt az üléséből, és kiállt a folyosóra….nem tudom, hogy csak megijedt e, vagy piás volt….a fiatalok ordítoztak vele, hogy üljön vissza, de Ő csak mosolygott és integetett….ekkor valamelyik fiatal megnyomta a hívó gombot, de semmi….kinéztem a folyosóra előre hátulra, de a személyzet nem mozdult, senkit nem láttam közülük, még csak a fejüket sem dugták ki, hogy esetleg lássák, mi a probléma….

Hát ez volt….de a további 1 óra sem volt ám sima….persze, hogy nem!

De ez egy következő történet…

Ölel, T