Érkezés és első tapasztalatok

Na akkor belevágnék...

Én írom a saját szemszögemből, aztán az otthoniak (akikből persze lehet, hogy nemsokára itteniek lesznek) meg az övékéből.

Az úgy volt, hogy elfogadtam egy állást Írországban, Ballina városban. Novemberben interjú, majd kisebb-nagyobb kanyarodók, csüggedések, majd lelkesedés után eljött 2013. Itt kezdődik a történet:

Január 2.-án este 10-kor szálltam le Dublinban, majd rövid pihenő után 3.-án 11-re érkeztem Ballina-ba vonattal-percre pontosan. Mártáék real-time-ban követhették hála a Iarnród Éireann zökkenőmentes wifijének. Azonban a beigért Laura helyett Shane várt az állomáson, és fuvarozott a céghez.

Ebéd után Laura-val mentünk átvenni az 1 hónapos szobabérleményem kulcsát az ingatlanközvetítőnél, ahol kiderült, hogy nincs náluk, hanem még Pat-nél (háztulajdonos) van, akit sehogy sem sikerült utólérni. Sebaj gondoltam, addig elmegyünk olcsó biciklit venni, hogy ne keljen gyalogolni az ír januárban a munkahelyemre.

A bicikliboltban nem volt használt bicikli, hanem sokféle fancy kerékpár (a legolcsóbb 175 EUR-ért). Hát gondoltam akkor ez még ráér, majd fuvaroznak a kollégáim.Laura közben említette, hogy az ír kormánynak van egy byke2work  programja, amivel olcsón lehet drótszamárhoz jutni. Mondok, akkor ez az én utam, Laura viszont (mivel még csak november óta HReskedik a cégnél) jelezte, hogy inkább Karen-t kérdezzem meg, ő fog tudni mindezekről. Még a bankba is elmentünk folyószámlát nyitni nekem, de csak időpontot adtak másnapra 13:30-ra.

Eztán visszamentünk az ügynökséghez, ahol mondták, hogy Pat a munkahelyén hagyta a kulcsot vegyük fel ott. Pat helyettese két kulcscsomóval is segíteni akart nekem, de nem sikerült, és így az udvari ajtó felől jutottunk be a házba, ahol a bőröndöket lepakoltam. Itt valahogy megcsapott a retro szele (vagy inkább szaga) de gondoltam csigavér, ne a borítójáról ítéljem meg a könyvet. Persze nem is olyan sokára kiderült, hogy azért vannak esetek amikor mégis.

Nem sokáig kellett ezen gondolkodnom, mert indultnunk kellett Castlebar-ba PPS számért. Itt bizony még magyar nyelvű űrlapjuk is volt, így kitöltöttem egyet angolul meg egyet magyarul, aztán mondták, hogy másnapra Laura-nak megtelefonálják (nekem ugye még nem volt telefonom) a jövő hét közepén, meg küldik nekem levélben is.

Miután visszaértünk este, bevásároltam kaját + 1 lepedőt is mert az meg nem volt. Aztán haza. S lőn este és lőn reggel, a második nap.