ESZTER

Eszter, Mirtusz, Csillag…..erről ugyan lekéstem….mert minden ötlet utólag jut eszembe….nem baj, 8 napon belül gyógyul….tehát még következmények nélkül pótolhatom.

Május 24 Eszter napja….utána olvastam kicsinykét, és eléggé passzol is:

Az Eszter név kedves, barátságos, nyílt személyiség kialakításában segíthet. Alapvetõen jó természetû, de stílusa olykor gunyoros. Beszédes természetébõl adódóan könnyen ismerkedik és barátkozik. Szívesen és bizalommal fordulnak hozzá (nyílt és õszinte természete miatt) azok, akiknek nehéz a helyzetük. Nagyon jó ötletei vannak, gyorsan hoz döntéseket, de amikor cselekednie kellene, sokszor halogatja a tennivalókat. Ez elsõsorban önbizalomhiányával magyarázható (másodsorban a lustaságból, a szerző megjegyzése).

No, de miért is lett Pöszke Eszter? Mert Dédanyámat is Eszternek hívták, és nagyon szerettem.

Igaz, mindössze 7 évig ismerhettem. De emlékemben megmaradt a szobája, a kanapéja (amit azóta meg is örököltem….erről kicsit később).

Megmaradt az is, hogy volt egy édes fehér porcelán teáskészlete. Nem igazi…gyerekeknek való játék….és nagyon szerettem volna a babáimat meglepni ezekkel a gyönyörűségekkel. De nem adta nekem, mert az unokatesómnak, Csillukának szánta….és én ettől olyan dühbe gurultam, hogy azt találtam mondani Neki: akkor hülye vagy Dédike!

….és a mai napig emlékszem, mennyire szégyelltem magam emiatt….mondtam is apukámnak, aki azt javasolta, kérjek bocsánatot Tőle….megtettem….bocsánatot kértem….de a porcelán baba teáskészlet akkor sem lett az enyém. Igaz, Csilluka sem emlékszik arra, hogy megkapta volna…..de akkor hol van????...viszont Kicsinyke kislányomnak egy ideig minden porcelán teáskészletet megvettem, ami szembe jött velem, de rá kellett jönnöm, ezzel sokkal jobban okozok örömet magamnak, mint neki….Ő örült, oszt annyi volt….egészen mást jelentenek számomra ezek.

De enyém lett a kanapé, amin olyan sokat üldögéltem Dédike mellett, és beszélgettünk. Sokat beszélgettünk, bár nem emlékszem miről, csak arra, hogy ülünk a kanapén, és beszélgetünk. Emlékszem a kályhájára, és az előtte lévő paravánra. Meg a zsíros kenyerekre. Nem tudom miért, de a szekrénykéjében tárolta a kenyeret és a zsírt. Emlékszem, ahogy leveszi a felső polcról.

És emlékszem a halála napjára, amikor anyukám szomorúan közölte, meghalt Dédike. A konyhában ültünk és sírdogáltunk.

Nagymamám Édesanyja volt. Ott lakott Nagymamáméknál a kisszobában. Soha nem is neveztük másként azt a szobát, csak így, egyszerűen: Dédike-szoba. Már amikor nagy voltam, és valahogy szóba került a szoba, is úgy beszéltünk róla: Dédike-szoba.

Kanapé….szóval a kanapé….miután meghalt felkerült a padlásra….nem is láttam többet.

Azután, amikor Drága Nagyszüleim is meghaltak, kértem Édesanyámat, ha megvan még Dédike kanapéja, nagyon szeretném. Megkaptam. És vele együtt Nagymamám csodás rózsásra faragott foteljeit is. Sosem láttam ezeket a fotelokat korábban és nem láttam a kanapét sem 7 éves korom óta.. Édesanyámék rendbe hozatták nekem. Nagyapám kárpitosára bízták, hogy varázsolja újjá. Csíkos szövetet szerettem volna, de a kárpitos azt mondta, az nem való ehhez. Választottam hát egy rózsás szövetet, és már csak készen láttam. Amikor meghozta a kanapét, csalódott voltam. Nem erre emlékeztem. Nem volt ismerős, de nem tudtam miért nem. Sehol nem volt a fa karfa….be lett vonva szövettel, de ezt akkor még nem tudtam, csak azt, hogy ez nem az a kanapé. A két kisebb fotel pedig feketére lett festve, mert annyira tönkrement a fa, hogy nem lehetett helyrehozni. Ettől függetlenül is gyönyörűek voltak, és nagyon szerettem őket. Azután, amikor a házunkat felújítottuk, és mézeskalács ház lett belőle, Édesanyámék újabb ötlettel álltak elő, felajánlották, megcsináltatják nekem egy olyan asztalossal, aki kimondottan régi bútorokat újít fel. Elmentem hozzá, hogy megbeszéljük, milyen legyen a szövet. Bátortalanul ismét felhoztam a csíkos szövet ötletemet a kanapéhoz…és az asztalos, legnagyobb meglepetésemre azt mondta, remek döntés. És megérkeztek a bútorok…a szavam is elállt, ott állt előttem a kanapé, úgy, ahogy az emlékeimben élt, fa karfával az oldalán.

A rózsás faragású fotelek meg gyönyörűen helyrehozva, mindegyik csodás, ragyogó barna színben pompáztak. Azóta is lakásunk ékes díszei ezek a nagyon öreg garnitúrák. Azóta csatlakozott hozzájuk másik ágról, Édesapám szüleinek egy rózsa-faragású, üveges szekrénye is, amit telerakhattam a rózsás mütyűrjeimmel….az lett a „rózsás szekrény”.

No, de vissza az Eszterekhez…..ha Nagyikám megélhette volna! Meg a Dédike is!

3 déd/ükunoka örökölte meg a nevet….mindegyik Dédike vonalán. Édesanyám unokája, Édesanyám nővérének unokája és Édesanyám bátyjának unokája is ezt a nevet kapta.

Így lett a „színes családban” egy Fekete Eszter, egy Barna Eszter, és lehetett volna egy Vörös Eszter is ….színes Eszterek….mert az Ő Édesanyja a Vörös vezetéknevet hordja, de az Édesapa Szabó lévén, Szabó Eszter lett.

Eszterem tehát….

Úgy hiszem sütési szenvedélyemet lassan át kell örökítenem lánykámra. Elég nagy már hozzá, szereti is csinálni, nekem meg a jövőben remélhetőleg kevesebb időm lesz eme hobbi gyakorlásához. Vettünk is Neki a névnapjára egy muffin készítő szettet, amiben van tömérdek muffin recept, spoon-készlet, fakanál, és….és ez a legfőbb jó az egészben, egy tojásszeparáló kanál, amit Pösz olyan régóta szeretett volna már.

Tegnap suli után átjött 2 kislány, és nekiálltak muffint sütni….

És végezetül, hogyan lett az Eszterből Pöszke….

Már említettem Janikovszky Éva iránti rajongásomat….na, hát neki az egyik írásában van, hogy a gyerekek az óvodában párosítják a neveket, így lett két kislányból: Eszterből és Pöszkéből, Pöszter. És én annyira imádtam ezt a könyvet, hogy mi sem volt természetesebb, hogy az Eszter lányom Pöszter lesz, majd pedig Pöszke….és igen csak meglepett, amikor évekkel később utána nézve a név jelentésének, a becenevek között megtaláltam mindezt….

Lehet, hogy Janikovszky már akkor tudta?????

No, még utsóra az Eszterek, különböző nyelven:

Esther, Hester, Ester (angol),Esther (német), Stella (olasz), Estrella (spanyol), Estelle (francia), Astrid (svéd) és végül, de nem utolsó sorban, G-m kedvéért és csakis érte: héber:אֶסְתֵּר