háááát....őőőőőőő....Tádé az egy....
imádom a Mazsolát....azt a kicsi zölddisznót....mert halál jó fej....és van egy (na jóóó, sok) a családunkban gyakran felhasznált mondatunk a ….hááááát…..őőőőőő….Tádé az egy….
Amikor is Tádé valamelyik ártatlansága éppen nagyon bosszantja Mazsolát, aki szóvá teszi Manócskának, hogy nem szereti az olyan kis tengerimalacokat, akik folyton –alszanak???-
Mire Manócska megkérdezi: miért Mazsola, hány kis tengerimalacot ismersz???
Válasz: ….háááát, őőőőő, Tádé az egy…..
És itt vége is a felsorolásnak, és jön a következő, már igen ismert reakció: deakkoris!!!!
Ja….a minap „veszekedtem a kisfiammal, mint törpével az óriás”
A vitánk kapcsán eljutottunk arra a pontra, amikor kiakadtam, hogy direkt azért idétlenkednek, hogy engem bosszantsanak, hiába kérem, hogy hagyják abba….
mire M: -miért anya?! Te is szoktál ilyet csinálni!
Én: milyet?
M: hát, hogy bosszantasz, és hiába kérem, hogy fejezd be….
Én: Ééééén? Mikor?
M: bármikor! Igen Anya, csinálsz ilyeneket!
Én: mondj egy példát!
M: ………………………….azt most hirtelen nem tudok! De tudom, hogy szoktál!
Én: akkor mondjál példát!
M:………………………….de Apa szokott!
Én: de most rólam beszélünk….
M: biztos, hogy szoktál!
Én: ez így nem korrekt, egy példát mondj!
És ekkor M elkezd röhögni: ez nem igazság!!!!
Leül a konyhaasztalhoz, de csak nem hagyja nyugodni a dolog….egyszer csak felcsillan a szeme: tudom már!!!! Amikor mindig rám szólsz, hogy most már hagyjam abba a számítógépezést!!!!
Én: háááát….őőőőőő, Tádé az egy….
M: ANYA!!!! NEEEEM!
Black védelmére, ja…szokta bosszantani, amikor M mérgelődik, és dühös, és nagyon félelmetesnek akar látszódni, de Black mond valami röhejeset, és M elneveti magát, és szertefoszlik minden aprócska tekintélye, félelmetessége, és ráförmed Blackre: APA! NE!
Persze Black ettől vérszemet kap, és megismétli, és akkor már mások is röhögnek, és M még jobban, és ettől még nagyobb haragra gerjed, de a röhögést csak nem tudja abbahagyni….