második felvonás, második év, 2009.aug.29.

Magyarázat: Csedi (Csenge) a unokatesóm 13 éves kislánya, jön velünk, hogy megtanulhassa az angol nyelvet.

Chicagóból jelentkezünk, sajnos lekéstük a gépet....nem nagyon értem, mert a kiírt felszállási  idő előtt kb. 15'-el érkeztünk oda, de már lezárták a gépet....sőt tán el is engedték.
Csedinek reszkíros volt a "bevándorlás"....vele ugyan azt eljátszották, mint a nagykövetségen, utána félre is állítottak minket megvárni, míg leellenőrzik, majd be a bevándorlási 'hivatalba". Ott szólt Péter - mivel eléggé sokan voltak-, hogy megy a gépünk, mondták, hogy az nem számít.

Közben Csedikét bombázták a kérdésekkel...kell e dolgoznia....dolgoznia???? nem nagyon értette a kérdést, ekkor segítettek neki, kell e nálunk mosogatnia, takarítania, házimunkát végeznie....vagyis nem cselédnek visszük e....ekkor Csedike - elképzelvén a szituációt - röhögőgörcsöt kapott....és ettől megnyugodni látszott a hivatal...
A bőröndöket addigra egy hivatalos ember szépen össze is szedte, és kocsira rakta nekünk, nem néztek meg semmit, a kicsi listám megint bejött, hittek nekünk.
Tökre örültünk, hogy még így is elérjük a gépet, pechünk volt.
Mindegy, most itt vagyunk a Marriotban, ilyenfajta szerencsétlenkéknek mint mi, kedvezményes a szállás, ötünknek szerintem nem drága.
Csedi nem úszta meg a leszállást, sajna hányt egyet, de igen diszkréten tette.
A München-Chicago járaton volt egy "kellemes" élményünk egy magyar csajjal.
Igen hülye ülésbeosztást kaptunk, Marci-Péter együtt mi pedig egy kupacban, de külön sorokban a 3 lány. Vagyis Péter Marci 2 ülésben az ablak és folyosó mellett jobbra, előttük a folyosó mellett Pöszke.

Csedi Péterékkel egy vonalban, de a folyosó bal oldalán.

Csedi előtt, ill Pöszke mellett, de köztünk a folyosó én.

A Bp-Münchenen Marci mellett egy magyar csaj ült, aki legnagyobb meglepetésünkre a behuppant Eszter mellé az ablakhoz.
Kértem -örülve, hogy földim- ne legyen már a lányom külön, cserélne e velem....húzta a száját....mondom neki, ráérünk az alvásnál csak, de így nem fog tudni aludni a kislány....mondja, sajnos ő is azért kért ablak mellé, mert nem tud máshol aludni....gondoltam,( bazd meg akkor) fütty/síp...
De készségesen felajánlotta, -(mert ügye más faszával verni a csalánt szokásunk) fütty/síp-, hogy a mellettem két ülésre lévő srác a mellettem lévő ülést elfoglaló hangszerét kérjük meg, hogy cserélje ki Eszterre....na, de mi van akkor, ha a hangszer sem tud a gazdától távol aludni????
Mindenesetre a "bunkó amerikai" huszonéves srác azonnal megértette a dolgot, és készségesen lezavarta a csere-berét....így honleányunk is megnyugodhatott, hogy lám-lám zseniális tanácsával mily ügyesen megoldotta a mi problémánkat. Elnézést kérek a stílusért, de eléggé kiakaszt, hogy mostanában majdnem mindig abba botlok, hogy az emberekben semmi segítőkészség és megértés nincs....mindig csak az ÉN lebeg a szem előtt, és csak ez után jöhet a ja, még mindig ÉN....mindegy, majdcsak megszokom....
Szóval....Eszter majdnem végigaludta az utat, Marci az utsó 1 órában feküdt ki, de akkor mélyre süllyedt, mindenki más hárman pedig szundikálgattunk hébe-hóba.... De az idő most valahogy nagyon gyorsan telt, legalábbis így hatott...
Szóval, már mindenki alszik, én is csatlakozom hát, pusz mindenkinek!