nem "veszekedtem a kislányommal, mint törpével az óriás"

Na, és akkor kicsi Black-pepper-ről, a Borsika Lányról, miért nem csak véletlen a név, ha már Fekete, akkor black, hanem minthogy a név kötelez, Fekete is, kicsike is és erős is….

Ahogy így tetyek-vetyek sütögetyek, hogy családom aprajának-nagyjának szívéve melegséget, szeretetet csalogassak, kicsi Borsilány ül a tányér felett, és rémülten kérdezi: Anya! Ugye nem tettél icingot (mert így nevezik azt a cukros trutymót a tetején) mindegyik muffinra????!!!!

Én: miért?

Borsi: mert utálom

Én: ok, fele ilyen, fele olyan, Apa sem szereti….

Délután, miután M is és én is befaltuk a magunk icingos muffinját jön ám Borsilány felháborodva: elfogyott az összes icingos muffin?

Én: igen, de Te nem szereted, Neked ott a sima

Borsi: néha szeretem, és most olyat szerettem volna enni

Következő alkalommal természetesen Borsika adagjának fele icingos, fele nem

Látom ám, hogy Borsi szétszedi a citromos mákos muffint, és kieszi a belsejét…és otthagyja a külsejét

Én: mit csinálsz?

Borsi: túl száraz a külseje!

Másik alkalommal:

Borsika megint turkálja a muffint –ez a csokidarabos muffin, még langyos, a csoki még folyik benne

Én: mi a baj?

Borsi: túl puha a belseje….nem ízlik….

Délután hazaér és kérdezi: maradt még muffin?

Ma reggel sem ízlett a kókuszos….meglátjuk délutánra hogyan változnak a dolgok….

De mi így szeretjük Borsikát.