Taylor a kultúrlény

Kultúrált emberek….

Ma azt vesézgetjük, érdemes e kultúr lénynek lenni, vagy nem annyira kifizetődő.

Mindennek a közepében a kutyaszarral…..

De hát, miért is?

Mert zakóztam egy hatalmasat…kutyaszarral, kutyaszar miatt….

De ne fussunk előre annyira (mert még elzakózuznk megint)

Mint mostanában rendesen, felkerekedtem Picurral a gyerekekért….és Picurnak, mert kultúremberek vagyunk, vettünk olyan cuki kis műanyag csontalakú (nem ám akármilyen…) dobozocskát, ami tartalmaz kicsi zacsikat. De a nem akármilyen dobozban nem is akármilyen zacsik vannakám!!!! ILLATOS!!!!!

És mire jók ezek az illatos zacsik???? Hogy összeszedjük a kutyaürüléket (továbbiakban kutyaszar), és hogy kellően undorodj az illatos kutyaszar langyos tapintatától, mivel sehol a közelben kuka.

ÉS:

Mert minden rosszban van valami még rosszabb….

Mert az rossz, ha a kutya a kertbe rakja le a tojásait. De az sem jobb, amikor séta közben, az úttesten….pláne nem, ha valakinek a kocsibejárójában….mert előfordulhatik, és Murphy bácsi mindig jelen van, tehát elő is fordul!!!!, hogy éppen akkor áll ki valaki a kocsival….és még véletlenül sem veszi kerékközre….NEM! BELE A KÖZEPÉBE!!!!...ilyenkor nem vagyok kultúrlény….és otthagyom…. a palacsintát.

De természetesen nem ez az általános….

No, e rövidke kitérő után folytassuk a történetet….tehát elindulván a gyerekért Pucurral, gondolt egyet, és hoppp, leaknázott….

Én meg hopp, felkaptam….és akkor történt az első baleset….mert a szokásosnál nagyobb volt az adag, így a szokásos mozdulat már nem vált be….hát szaros lett a kesztyű….még szerencse, hogy volt rajtam kesztyű. De rohanni kellett, hogy időben odaérjek Borsikáért, hát mentemben próbáltam megszabadulni a szaros kesztyűtől….és ekkor nem tudom miért, de éreztem, hogy elveszítem az egyensúlyomat, és dőlök előre, már menthetetlen….két tenyérre és két térdre….gondolhatjátok, hogy amikor az a testtömeg 4 pontra összpontosul, azok a pontok megérzik azt….de a lényeg! A kutyaszart megmentettem, kezemben maradt, míg a pórázt elhajítottam!!!!

DE! mert hiú vagyok, rögtön pattantam is fel, nehogy valaki meglásson, vagy ha meglátott meg ne álljon….merthogy kifele a városból menet, az út menti járdán történt mindez.

De akkor meg kivert a verejték, és az ájulás kerülgetett, mert nagyot estem ám.

Úgyhogy akkor elkezdődött az önszuggeszció….nem ájulhatsz el….oda kell érned….mély levegő….lassan kifúj….és így mentem egy ideig….

Hamarosan sikerült összeszedni magam, oda is értem időre. De mivel haza is kellett mennem, hát haza is mentem, de nagyon szarul voltam, miközben a végtagjaim egyáltalán nem tűntek olyan csúnyának, mint amennyire fájtak és mint amelyen szarul én voltam.

No, de minden jó, ha jó a vége, másnapra már csak fájdalmas emlék volt, ami mára már tovább enyhült.

Tehát így gondolkozzatok el azon, hogy egy olyan országban, ahol kutyaszar-kutyaszar hátán van, maradtok e kultúráltak, vagy betagozódtok a birkák közé, de legalább az nem annyira fájdalmas….

Ölel: Taylor