Taylor, az elveszett

Najónappot!

Akartam én írni, tegnap is, tegnapelőtt is, meg az előtt is, meg minden nap, de nem megy az könnyen faluhelyen!

Másik ok, hogy nem nagyon történik semmi érdekes ahhoz, hogy minden nap írjak, amikor meg történik, a történés miatt annyira elfáradok, hogy nincs erőm hozzá. Amikor meg már összeszedem az erőmet, valakik mindig éppen ülnek a gépek előtt. Ha meg már nem ülnek a gépek előtt, akkor meg a „JóÖreg” jegyzi meg másnap….már megint megint miért nem aludtál!?

No, tehát az elmúlt majd 2 hét eseményei….

-a gyerekek változatlanul élvezik a sulit. M tegnap azzal a hírrel jött haza, hogy mire a tanár befejte a magyarázatot, Ő már készen volt a feladattal….mondom én Neki, mert gyanút fogtam….azt meg hogyan lehet….úgy, hogy a tanát elmondta a feladatot, majd elkezdte részleteiben magyarázni, M meg ezalatt már meg is csinálta, mindenki meglepetésére.

Angol nyelvre fogalmazást kellett írni a szünetről. Kiváló minősítést kapott rá.

Kicsi Blackpepper is ügyes nagyon, egészen szép helyesírási dolgozatokat ír. Náluk más értékelés részünkre nincsen.

Ennyi a suli.

Hétvégén elmentünk a fiúk nagy hegyéhez. Közelebb még varázslatosabb. Egy szépséghibája van, nem kiránduló hely. Amerről mi meg tudtuk közelíteni, ott körbe van építve, a hegy lábánál végig magántulajdonú telkek vannak, és az állatok ki vannak csapva….mondták is, hogy veszélyes lehet, ha bemegyünk….az állatok miatt….hát nem mentünk….

Elmentünk inkább a haragos tóhoz. Most nem fújt annyira a szél, sütött a nap, csodás idő volt.

Ha mozdulatlanul ülsz a parton, és hagyod, hogy a napsugár körülöleljen, akkor majdnem nem fázol. Én élveztem.

Black és M horgásztak. Végre kitapasztalták, hogyan kell bedobni a horgot anélkül, hogy utána bogozni kelljen. M nagy csalódására nem fogtak semmit. Mondjuk, az, hogy egyedüli horgászók voltunk, szerintem sejtet valamit.

No, de!!!! azért Picur teremtett hangulatot. Minthogy egyedül voltunk, (és Picur normálisan tök szófogadó, mindig visszajön, ahogy hívjuk, vágtat felénk, nem akkor amikor egy másik kutya van a közelben….nem, akkor az ösztöneire hallgat. És az ösztönei azt súgják, ha valami nagyobb nálam, alázat, de ha kisebb, akkor támadás!!!!)....így hát szabadon engedtük a lelkemet. és egyszer csak megjelent egy apró pamacsgombóc a láthatáron. Én azonnal veszélyt szimatoltam, és hívtam magamhoz Picurt, illetve szóltam Kicsi Blackpepper-nek, aki lényegesen közelebb volt hozzá, hogy kuty a közelben, tegye rá a pórázt. De sajnos nálam már csak Picurnak jobb a szimata….és mielőtt még pórázra foghattuk volna, mint őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Picur a rónán át…..kicsi pamacsgombóc azonnal vette az adást, és hanyatt-homlok menekülésre fogta, hangos nyüszítések kíséretében. Én is rohantam, mint félőrült és ordítoztam Picurnak, de semmi foganatja….és ebben a pillanatban, honnan, honnan nem, előbukkant egy bull terrier….

Azt tudni kell rólam, hogy amint idegen kutyát látok, remegni és izzadni kezdek, kicsi korom óta. Ugyanakkor azt is tudni illik rólam, hogy pánikhelyzetben elveszítem félelemérzetemet, és csak a megoldandó problémára koncentrálok, így történt ez most is, rohantam Picur felé, mit sem törődve a bull terrierrel, mert Picur már elkapta a kis pamacsot, a Pamacs gazdája meg nem mert közel menni a 2 hörgő kutyához.

Amint odaértem Picuroz, ért oda a bull terrier is, mire Picur leállt a pamacs megevésével, és a bull terrierre koncentrált….hoppá, ez egy nagyobb állat, fordult a koceka….én meg kihasználva a pillanatot megragadtam Picur hámját, és akkor kezdtem el fohászkodni, hogy a bull terrier ne essen nekünk.

Szerencsére ott termettek a gazdák, és mindenki összeszedte a saját ebét, és béke honolt a tájon.

No, itt jött el a pillanat, hogy elkezdjek remegni, alig kaptam levegőt a rémülettől…

Hát ennyi volt a történet, minden jó, ha jó a vége….

Ölel: Taylor