Na, és akkor kicsi Black-pepper-ről, a Borsika Lányról, miért nem csak véletlen a név, ha már Fekete, akkor black, hanem minthogy a név kötelez, Fekete is, kicsike is és erős is….

Ahogy így tetyek-vetyek sütögetyek, hogy családom aprajának-nagyjának szívéve melegséget, szeretetet csalogassak, kicsi Borsilány ül a tányér felett, és rémülten kérdezi: Anya! Ugye nem tettél icingot (mert így nevezik azt a cukros trutymót a tetején) mindegyik muffinra????!!!!

Én: miért?

Borsi: mert utálom

Én: ok, fele ilyen, fele olyan, Apa sem szereti….

Délután, miután M is és én is befaltuk a magunk icingos muffinját jön ám Borsilány felháborodva: elfogyott az összes icingos muffin?

Én: igen, de Te nem szereted, Neked ott a sima

Borsi: néha szeretem, és most olyat szerettem volna enni

Következő alkalommal természetesen Borsika adagjának fele icingos, fele nem

Látom ám, hogy Borsi szétszedi a citromos mákos muffint, és kieszi a belsejét…és otthagyja a külsejét

Én: mit csinálsz?

Borsi: túl száraz a külseje!

Másik alkalommal:

Borsika megint turkálja a muffint –ez a csokidarabos muffin, még langyos, a csoki még folyik benne

Én: mi a baj?

Borsi: túl puha a belseje….nem ízlik….

Délután hazaér és kérdezi: maradt még muffin?

Ma reggel sem ízlett a kókuszos….meglátjuk délutánra hogyan változnak a dolgok….

De mi így szeretjük Borsikát.

imádom a Mazsolát....azt a kicsi zölddisznót....mert halál jó fej....és van egy  (na jóóó, sok) a családunkban gyakran felhasznált mondatunk a ….hááááát…..őőőőőő….Tádé az egy….

Amikor is Tádé valamelyik ártatlansága éppen nagyon bosszantja Mazsolát, aki szóvá teszi Manócskának, hogy nem szereti az olyan kis tengerimalacokat, akik folyton –alszanak???-

Mire Manócska megkérdezi: miért Mazsola, hány kis tengerimalacot ismersz???

Válasz: ….háááát, őőőőő, Tádé az egy…..

És itt vége is a felsorolásnak, és jön a következő, már igen ismert reakció: deakkoris!!!!

Ja….a minap „veszekedtem a kisfiammal, mint törpével az óriás”

A vitánk kapcsán eljutottunk arra a pontra, amikor kiakadtam, hogy direkt azért idétlenkednek, hogy engem bosszantsanak, hiába kérem, hogy hagyják abba….

mire M: -miért anya?! Te is szoktál ilyet csinálni!

Én: milyet?

M: hát, hogy bosszantasz, és hiába kérem, hogy fejezd be….

Én: Ééééén? Mikor?

M: bármikor! Igen Anya, csinálsz ilyeneket!

Én: mondj egy példát!

M: ………………………….azt most hirtelen nem tudok! De tudom, hogy szoktál!

Én: akkor mondjál példát!

M:………………………….de Apa szokott!

Én: de most rólam beszélünk….

M: biztos, hogy szoktál!

Én: ez így nem korrekt, egy példát mondj!

És ekkor M elkezd röhögni: ez nem igazság!!!!

Leül a konyhaasztalhoz, de csak nem hagyja nyugodni a dolog….egyszer csak felcsillan a szeme: tudom már!!!! Amikor mindig rám szólsz, hogy most már hagyjam abba a számítógépezést!!!!

Én: háááát….őőőőőő, Tádé az egy….

M: ANYA!!!! NEEEEM!

Black védelmére, ja…szokta bosszantani, amikor M mérgelődik, és dühös, és nagyon félelmetesnek akar látszódni, de Black mond valami röhejeset, és M elneveti magát, és szertefoszlik minden aprócska tekintélye, félelmetessége, és ráförmed Blackre: APA! NE!

Persze Black ettől vérszemet kap, és megismétli, és akkor már mások is röhögnek, és M még jobban, és ettől még nagyobb haragra gerjed, de a röhögést csak nem tudja abbahagyni….

és az ír reggeli:

sonka és tojás egybesütve (ez az én fejlesztésem, mert megint lusta vagyok) 2in1

virsli+gomba+paradicsom (mind sütve)

paradicsomos bab

piritós

narancslé és tea (az nincs a képen, de jár hozzá)...ugye G????

uff, off, ezt a gasztroba kellett volna...off

Mielőtt még a szívetekhez kapnátok, hogy szegény Edit meghalt? Közlöm, hogy dr Rák Edit egy kisujj körömnyi rákocska volt, de igen, sajnos jobb létre szenderült….a történet vasárnap kezdődött, elvoltunk az _Óóceánnál, és gyűjtöttünk kagylókat, köveket, amíg a fiúk horgásztak. Hazaérvén, nem tudom milyen megfontolásból, de Black nézegette az egyik követ, és örömmel konstatálta, hogy jééééé, ott van egy apró kicsi rák, akit rögtön el is keresztelt Editkének. Közben Borsikalány is nevet adott neki: Rák úr….no, meg én is: Jeromos.

Én mostanság sokat veszítettem a hévemből, így nem ragaszkodtam az általam javasolt névhez, nem így Borsi és Black. Mindkettő már annyira megszokta a saját nevét, hogy nem engedett, így Borsika javasolta, keressenek egy közös nevezőt….ez lett a Dr.Rák Edit (ezen logika a matematikában nem alkalmazható)

Black neki is állt fiziológiás sóoldatot készíteni, szerencsére tengeri sót használunk a főzéshez….és abba költöztettük Editkét. Igen virgonc lett, körbe-körbe futkározott a műanyag tálkájában….majd másnap délután hanyatt vetette magát. Valamit sejtett Borsi és Black, de gondolták újraélesztés gyanánt visszafordítják….és akkor Edit megint kapálózott, és megint felfordult. Nem tudom, hogy ezt hányszor játszották el, de végül is beletörődtek, és hagyták elmenni szegény párát…hát ez Dr Rák Edit rövidke életének utolsó 2 napja…

Egyéb vicces pillanatok: minap későn mentem lefeküdni, és Black már javában horpasztott. Amikor bebújtam az ágyba, odaszóltam Neki, no itt vagyok lehet abbahagyni a horkolást!!!! Mire felriad, és ijedten megkérdezi: jajjjj! HORKOZTAM????

Más: itt elég sok olyan fajta kocsit látok (vagy csak egyet, de azt sokszor) mint amilyen kocsija Teskónak van. Ez meglepő számomra, mert amikor otthon olyat láttam, az mindig Tesike volt.

Tehát egyik nap kifordultam a főútra, és olyan gyanúsan Bagira fajta kocsi ment előttem, igyekeztem is a közelébe férkőzni, hogy láthassam a típusát, mire a kis szemfüles Borsika megszólal: nézd, anya! Itt a Miki kocsija!!!!

….és erről jut eszembe, hogy elmeséljem, milyen szemfüles ez az apró lányka: kb 2 évvel ezelőtt egy tavaszi napon elmentünk Dunaharasztiba a Nagyszülőkhöz. Kis szemfüles kiszáll a kocsiból, ami pont a Papa kocsija mögött állt, és mi az első kérdése???? Papa???? Kicserélték a gumit a kocsidon???? (ja….a téli gumit lecserélték a nyárira)

….és erről jut eszembe, igen szemfüles kislány egy másik akciója, amikor elköltöztünk a jelenlegi házunkba, a régi tulajék mondták, hogy nálunk maradnak a kandallószerszámok….

de eltűntek. Amikor rákérdeztünk, mondták, hogy Ők otthagyták…..de ott nincs…körbetelefonálták hát a rokonokat, akik segítettek a pakolásnál nekik, de senki nem is látta….mire Borsika hallván a telefonbeszélgetést megszólal: a bácsi tette fel arra a nagy fehér kocsira!!!!....hát nem voltunk restek ezt közölni a volt tulajjal, mire Ő is rákérdezett a nagy fehér autós rokonnál….és, tényleg….véletlen feltette ….jó lesz vigyázni erre a kislányra!!!!

No, mára zárul Taylor mókatára!

Ölel: Taylor

Kultúrált emberek….

Ma azt vesézgetjük, érdemes e kultúr lénynek lenni, vagy nem annyira kifizetődő.

Mindennek a közepében a kutyaszarral…..

De hát, miért is?

Mert zakóztam egy hatalmasat…kutyaszarral, kutyaszar miatt….

De ne fussunk előre annyira (mert még elzakózuznk megint)

Mint mostanában rendesen, felkerekedtem Picurral a gyerekekért….és Picurnak, mert kultúremberek vagyunk, vettünk olyan cuki kis műanyag csontalakú (nem ám akármilyen…) dobozocskát, ami tartalmaz kicsi zacsikat. De a nem akármilyen dobozban nem is akármilyen zacsik vannakám!!!! ILLATOS!!!!!

És mire jók ezek az illatos zacsik???? Hogy összeszedjük a kutyaürüléket (továbbiakban kutyaszar), és hogy kellően undorodj az illatos kutyaszar langyos tapintatától, mivel sehol a közelben kuka.

ÉS:

Mert minden rosszban van valami még rosszabb….

Mert az rossz, ha a kutya a kertbe rakja le a tojásait. De az sem jobb, amikor séta közben, az úttesten….pláne nem, ha valakinek a kocsibejárójában….mert előfordulhatik, és Murphy bácsi mindig jelen van, tehát elő is fordul!!!!, hogy éppen akkor áll ki valaki a kocsival….és még véletlenül sem veszi kerékközre….NEM! BELE A KÖZEPÉBE!!!!...ilyenkor nem vagyok kultúrlény….és otthagyom…. a palacsintát.

De természetesen nem ez az általános….

No, e rövidke kitérő után folytassuk a történetet….tehát elindulván a gyerekért Pucurral, gondolt egyet, és hoppp, leaknázott….

Én meg hopp, felkaptam….és akkor történt az első baleset….mert a szokásosnál nagyobb volt az adag, így a szokásos mozdulat már nem vált be….hát szaros lett a kesztyű….még szerencse, hogy volt rajtam kesztyű. De rohanni kellett, hogy időben odaérjek Borsikáért, hát mentemben próbáltam megszabadulni a szaros kesztyűtől….és ekkor nem tudom miért, de éreztem, hogy elveszítem az egyensúlyomat, és dőlök előre, már menthetetlen….két tenyérre és két térdre….gondolhatjátok, hogy amikor az a testtömeg 4 pontra összpontosul, azok a pontok megérzik azt….de a lényeg! A kutyaszart megmentettem, kezemben maradt, míg a pórázt elhajítottam!!!!

DE! mert hiú vagyok, rögtön pattantam is fel, nehogy valaki meglásson, vagy ha meglátott meg ne álljon….merthogy kifele a városból menet, az út menti járdán történt mindez.

De akkor meg kivert a verejték, és az ájulás kerülgetett, mert nagyot estem ám.

Úgyhogy akkor elkezdődött az önszuggeszció….nem ájulhatsz el….oda kell érned….mély levegő….lassan kifúj….és így mentem egy ideig….

Hamarosan sikerült összeszedni magam, oda is értem időre. De mivel haza is kellett mennem, hát haza is mentem, de nagyon szarul voltam, miközben a végtagjaim egyáltalán nem tűntek olyan csúnyának, mint amennyire fájtak és mint amelyen szarul én voltam.

No, de minden jó, ha jó a vége, másnapra már csak fájdalmas emlék volt, ami mára már tovább enyhült.

Tehát így gondolkozzatok el azon, hogy egy olyan országban, ahol kutyaszar-kutyaszar hátán van, maradtok e kultúráltak, vagy betagozódtok a birkák közé, de legalább az nem annyira fájdalmas….

Ölel: Taylor

Najónappot!

Akartam én írni, tegnap is, tegnapelőtt is, meg az előtt is, meg minden nap, de nem megy az könnyen faluhelyen!

Másik ok, hogy nem nagyon történik semmi érdekes ahhoz, hogy minden nap írjak, amikor meg történik, a történés miatt annyira elfáradok, hogy nincs erőm hozzá. Amikor meg már összeszedem az erőmet, valakik mindig éppen ülnek a gépek előtt. Ha meg már nem ülnek a gépek előtt, akkor meg a „JóÖreg” jegyzi meg másnap….már megint megint miért nem aludtál!?

No, tehát az elmúlt majd 2 hét eseményei….

-a gyerekek változatlanul élvezik a sulit. M tegnap azzal a hírrel jött haza, hogy mire a tanár befejte a magyarázatot, Ő már készen volt a feladattal….mondom én Neki, mert gyanút fogtam….azt meg hogyan lehet….úgy, hogy a tanát elmondta a feladatot, majd elkezdte részleteiben magyarázni, M meg ezalatt már meg is csinálta, mindenki meglepetésére.

Angol nyelvre fogalmazást kellett írni a szünetről. Kiváló minősítést kapott rá.

Kicsi Blackpepper is ügyes nagyon, egészen szép helyesírási dolgozatokat ír. Náluk más értékelés részünkre nincsen.

Ennyi a suli.

Hétvégén elmentünk a fiúk nagy hegyéhez. Közelebb még varázslatosabb. Egy szépséghibája van, nem kiránduló hely. Amerről mi meg tudtuk közelíteni, ott körbe van építve, a hegy lábánál végig magántulajdonú telkek vannak, és az állatok ki vannak csapva….mondták is, hogy veszélyes lehet, ha bemegyünk….az állatok miatt….hát nem mentünk….

Elmentünk inkább a haragos tóhoz. Most nem fújt annyira a szél, sütött a nap, csodás idő volt.

Ha mozdulatlanul ülsz a parton, és hagyod, hogy a napsugár körülöleljen, akkor majdnem nem fázol. Én élveztem.

Black és M horgásztak. Végre kitapasztalták, hogyan kell bedobni a horgot anélkül, hogy utána bogozni kelljen. M nagy csalódására nem fogtak semmit. Mondjuk, az, hogy egyedüli horgászók voltunk, szerintem sejtet valamit.

No, de!!!! azért Picur teremtett hangulatot. Minthogy egyedül voltunk, (és Picur normálisan tök szófogadó, mindig visszajön, ahogy hívjuk, vágtat felénk, nem akkor amikor egy másik kutya van a közelben….nem, akkor az ösztöneire hallgat. És az ösztönei azt súgják, ha valami nagyobb nálam, alázat, de ha kisebb, akkor támadás!!!!)....így hát szabadon engedtük a lelkemet. és egyszer csak megjelent egy apró pamacsgombóc a láthatáron. Én azonnal veszélyt szimatoltam, és hívtam magamhoz Picurt, illetve szóltam Kicsi Blackpepper-nek, aki lényegesen közelebb volt hozzá, hogy kuty a közelben, tegye rá a pórázt. De sajnos nálam már csak Picurnak jobb a szimata….és mielőtt még pórázra foghattuk volna, mint őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Picur a rónán át…..kicsi pamacsgombóc azonnal vette az adást, és hanyatt-homlok menekülésre fogta, hangos nyüszítések kíséretében. Én is rohantam, mint félőrült és ordítoztam Picurnak, de semmi foganatja….és ebben a pillanatban, honnan, honnan nem, előbukkant egy bull terrier….

Azt tudni kell rólam, hogy amint idegen kutyát látok, remegni és izzadni kezdek, kicsi korom óta. Ugyanakkor azt is tudni illik rólam, hogy pánikhelyzetben elveszítem félelemérzetemet, és csak a megoldandó problémára koncentrálok, így történt ez most is, rohantam Picur felé, mit sem törődve a bull terrierrel, mert Picur már elkapta a kis pamacsot, a Pamacs gazdája meg nem mert közel menni a 2 hörgő kutyához.

Amint odaértem Picuroz, ért oda a bull terrier is, mire Picur leállt a pamacs megevésével, és a bull terrierre koncentrált….hoppá, ez egy nagyobb állat, fordult a koceka….én meg kihasználva a pillanatot megragadtam Picur hámját, és akkor kezdtem el fohászkodni, hogy a bull terrier ne essen nekünk.

Szerencsére ott termettek a gazdák, és mindenki összeszedte a saját ebét, és béke honolt a tájon.

No, itt jött el a pillanat, hogy elkezdjek remegni, alig kaptam levegőt a rémülettől…

Hát ennyi volt a történet, minden jó, ha jó a vége….

Ölel: Taylor

Tehát M….nagyon bejött a suli….a tantárgyakat korábban már leírtam.

Jó a közösség, meglepetésünkre M a legmagasabb fiú, nála már csak néhány lány magasabb. És ez biztonságérzettel tölti el. A tanárok jófejek. A tantárgyak jók. És nincs olyan keménység szerintem mint otthon. No, és a szendvics….kkjó….

Nincsenek egyforma hosszúságú órák, tantárgya válogatja, 30 és 45 perc között. 2 szünet van.

Az angollal nincs gond. Sztem M-val sem lesz gond.

Borsilány változatlanul élvezi a sulit. Sőt kéri, siessünk, hogy reggel mielőbb beérjen, hogy még tudjon futkározni kint.

Tegnap megtanult egy verset….Írül….annyira drága

Én tegnapelőtt a könyvesboltban rábukkantam nagyanyó receptes könyvére, ér leragattam, hát az valami bűbájos….tegnap meglepett vele Black…képeket közlök….valamikor….

Nem vagyok formában, mára ennyi

Ölel, Taylor

Hiába is, rohannak a napok….

Ma elment M is suliba. Kicsi Blackpepper ma igen nagylányként viselkedett…korábban be kellett vinnem Őt a suliba, hogy M-val időben beérjek. M-nak ui. korábban kezdődik a suli, de nem tudtam, mennyi időt fog elvenni a bemutatkozás, stb, így Borsilányt már ¾ 8kor katapultáltam a kocsiból….(ha már Tescó megúszta, valakit muszáj….)

A gond az volt, hogy sehol egy lélek sem volt, suli zárva még, Borsika megszeppenve….

De hamarosan kiszállt valaki egy autóból, és Borsi mondta, az egyik tanár….elmagyaráztuk neki, hogy sorry, ez most csak különleges alkalom….Semmi probléma, nyitotta a sulit, és engedte be Borsikát.

No, igen büszke voltam, mert nem tévedtem el, megtaláltam M suliját is….igaz egy alkalommal majdnem kisívben fordultam jobbra, de hamar realizáltam, hogy az összes bolond szembejön, így beálltam a buta birkák közé, és mégiscsak nagyívben kanyarodtam….

Annyira élvezem a döbbenetet, amikor néznek be a kocsiba azzal a „hogy a francba megy a kocsi sofőr nélkül?” nézéssel….de lássuk be…ilyen gondolataim nekem is támadnak még, amikor Őket nézem….

Tehát M talpig elegánsban ment suliba, ma este tutira teszek fel képeket, mert roppant édesek, én odáig vagyok ezekért az egyenruhákért….és M-nak sem volt semmi ellenvetése….még jó útra terelődik a végén a lelkem…

No, de a továbbiakat majd estefelé….

Tegyünk inkább időutazást a múltba, egészen tegnapelőttig….

Bár azt állították, jó idő lesz, kicsit szomorkás volt a hangulatom, és ez kivetült az égre is….nem is dugtuk ki az orrunkat egész délelőtt, csak később…amikor elmentünk M-nak a horgászengedélyt kiváltani…

Azt azért bírom ezekben az Írekben, hogy nem akarnak mindenáron megvágni….

Mondja az ürge, hogy felőle vehetünk engedélyt a gyereknek, de csak a lazachoz kell, és ha véletlen lesz olyan szerencséje, hogy kifog egyet (no, ezen M azért kicsit megsértődött)…..hát ráérünk utólagosan is kifizetni azt a 10eurót…no, rajtunk nem múlik….

Még adott sok jó tanácsot, príma ötleteket, leginkább egy közeli tóról.

Délután már kezdett derülni a ború, így bepakoltuk a horgászfelszerelést kutyástul mindenestül a kocsiba, és irány a tó….

No, hát a tó….az valami csodás volt….haragosan fújt ugyan a szél, amitől a tó is haragos ábrázatát mutatta, de csodás volt….

Black, a nagy hohohóóóó….elkezdte behajítani a horgot….miközben M azzal szórakozott, hogy szembeállt a széllel, ami szkafanderszerűen felfújta a kabátját, és ez igen jó móka volt…

Black hajított, mire az orsó nem állt meg, hanem kb 3km-nyi damilt azon nyomban lehajított magáról….így a nagy hohohóóóóórgászás abból állt, hogy hajítás….30perc gubancolás, és feltekerés, újabb hajítás, újabb 30 perc harc a damillal….és ez kb 5-6 alkalommal, miközben mi fetrengtünk Borsikával a röhögéstől a kocsiban, M meg abban reménykedett, hogy a szél egyszer csak felkapja a szkafanderben….persze ettől Black igen ideges lett, mert hát 2 röhög, egy repülni tanul, miközben Ő próbálja megfejteni a nagy hohohóóórgászás rejtelmeit, (mégiscsak hohohórgászni jöttünk vagy mi...) igen nagy küszködések árán….no, egy idő után már annyira megsajnáltam, és a hasam is fájt a sok kacagástól, úgyhogy mi Nők, kiszálltunk és segítettünk a harcot megvívni a horgászbottal, és győzedelmeskedtünk, de Black makacs ember lévén….újra elhajította….és kezdődött minden előröl….oszt el sem hiszem, de egy idő után feladta, így kipirult arccal tértünk haza.

Másnap, vasárnap is lassan indult a nap, de csak összeszedtük magunkat, és elmentünk vásárolni….vásárnap lévén…

Utána tettem egy javaslatot, hogy ugyan nézzük már meg végre azt az Óceánt már!

Blacknek nem annyira tetszett az ötletem, morgott is, én meg, mert tudom, hol a helyem, (és ez mindig bejön, de leginkább, mert már kitapasztaltam Blacket) hát beletörődtem, mégiscsak Ő a férfi a háznál, jó, hát akkor majd máskor, rendben….és itt jön a trükk Asszonyok!!!! Mert ha nem vitázol, akkor a Férfinép addig-addig gondolkodik, mígnem támad egy remek ötlete: megyünk, és megnézzük azt az Óceánt végre!!!!

És lőn újabb varázslat, mert az Óceán az csodás egy élmény, egészen lenyűgöző….

Éppen apály volt, a víz mélyen bent volt, rengeteget tudtunk gyalogolni a pocsolyás parton, míg elértük a vizet….Picur is roppant élvezte, belegázolt a vízbe egészen a lába ujjáig, ivott is egy kicsit, de nem ízlett neki, viszont hatalmasat rohangált, körbe-körbe, futószáron, melynek középpontján Black volt. Szóval élveztük, és már várjuk, hogy jobb idő legyen, és a szél, ha már mindenképpen fúj, legalább enyhe legyen….

Lemértem, mindösszesen 14 km a part a várostól….érdemes megnézni emberek!

Most pedig menek, és megiszom a jól megérdemelt kávémat, ki tart velem?

ölel: Taylor

Hát lassan leülepednek a dolgok, és jönnek a szürke hétköznapok, nehéz bármi érdekeset írni.

Ma gyönyörű napsütéses nap van. Megyünk a könyvtárba, és talán délután kirándulunk kicsinykét.

Tegnap végre megérkezett a vonalas net, így végre tudunk rendesen skypeolni. Végre. Ez kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés végre nekünk.

Tegnap bazsalikomot is vettem, cseréppel, ma kiültetem, és kezdetét veszik a kerti munkálatok. Nagyon kedves kis kertünk van. ….és nem kell locsolni sem….

Már pattannak ki a rügyek is, bújnak elő a barkapamacsok….jajj nagyon szeretem azokat az apró nyuszifarkokat…

ÉS!!!! A ház előtt, felfedeztem van egy böszme nagy HORTENZIA!!!!!!

Már vagy 4-5 hortenziát elültettem otthon, mindegyik meghalt.

Nagymamám kedvence volt, volt neki is a kertben vagy 3-4-5 nagy bokor. Akkoriban nem voltam érte odáig….most már igen, a gyermekkor hangulata.

Ja, hát és erről jut eszembe a gyermekkor ízei….Tesike, a kompon, no nem a futkosóson, még előtte…a Doverin….vett nekem egy bogyó-gyümölcslevet. Kibontottam, belehörpintettem, és újra gyerek lettem….emlékeztek azokra a műanyag flakonos üdítőkre? 2 ízben volt narancs és málna, és a műanyag nyakán volt egy kis kiálló fütyi, azt kellett leharapni, hogy hozzájuss a nedűhöz….na ennek pont olyan íze volt….de jó is volt!

No, még 1-2 mondat a lakásról….nagyon szeretjük….

Ikerház, 2 szintes. Alsó szinten van egy nappali, kandallóval, és egy böszme nagy konyha, étkezővel….imádom.

A lépcső aljában meg wc.

A felső szinten fürdőszoba, és 4 db háló, 3 kisebb, egy nagy. Sikerült eléggé otthonossá tenni. Nagyon kellemes. Lassan ezekről is lesznek képek.

Mi más van még….semmi….akkor most elköszönök….

Ölel, Taylor